Pár gondolat a várandósság szivárványos tündérmese csodájáról, kimondottan az első időszakáról. Én, aki elvileg nagyon tudja ilyenkor mi, miért történik, és mit kell tenni, enni, inni … hát többször kétségbe voltam esve és sajnos nagyon nagyon kevés az a beszámoló, ami után nem azt éreztem, hogy biztosan velem van a baj.
Vigyázat, ha nem érted a szarkazmust, értetlenkedni fogsz és akár meg is sértődhetsz!
A jó, a rosszban, hogy az első trimezsterből „csak” két hónap volt, amikor megjelentek a tünetek, az első négy hétben csak olyan „bleee” érzésem volt. Ez azt hiszem a megfelelő szakkifejezés. Igazából, mint egy lazább másnap a tinikorból.
Aztán jött a 2-3. hónap, olyan masszív másnaposság érzéssel, amiben minden benne van. Mintha 60 évesen menten volna bulizni 20 év kihagyás után. Csak ennek sosincs vége! Folyamatos fáradtság, de nem olyan otthon sorozatozós, hanem amikor kinyitni sem tudod a szemed, de aludni sem megy.
A gyomrod … huh nekem szerintem arra ment minden. Se víz, se étel, se semmi nem maradt meg benne. SEMMI! Folyamatosan olyan hányinger kerülgetett, amin semmi sem segített, se a jéghideg bubis víz vagy kóla (mert kb ennyi maradt lent) és hiába jön ki végül, ugyanúgy folytatódik tovább éjjel-nappal.
DE ilyenkor kellene egészségesen enni, inni és vitaminokat szedni…aha, hogyne. Kellenek a jó minőségű húsok, olajok, rengetek zöldség és a várandós vitaminok, főleg a folát.
Nah, ezek azok, amiknek a gondolatától is bukfencezik a gyomrod ilyenkor. ÉÉÉÉÉS ez nem elég, de én még híztam is (megettem a kis izmaim, felszedtem pár új zsírpárnát is, szóval olyan kellemes plötyi lettem pár hét alatt), a koplalás mellett.
Nem tudom, hogy a mozgáshiány és/vagy fekvés, fehérjementes kajolás melyik, mekkora százalékban okozta, de nekem annyira fájt a derekam, hátam, vállam, mindenem, mintha 40 fokos lázam lett volna.
Oh és a hőemelkedés, 3-4 hétig folyamatosan hőemelkedésem volt. Dokik szerint normális, védőnő szerint rohanni kell és utánajárni….elmúlt.
Mozgás ugye nulla, amit szintén nem ajánlott ilyenkor, mert tornázni kell és kész.
Készülni a szülésre, már most, sőt el is vagy késve!
Arról nem nagyon találtam tanácsot, hogy ha annyi erőd nincs, hogy kimenj egy pohár kóláért, ha mégis, akkor is csak a poharat félig tudod feltölteni, mert nem bírod el olyan gyenge vagy, akkor hogy tornázz, de kell és kész.
Aztán voltak még a szagok. Nem illatok, azok megszűntek. Szagok vannak. Minden és mindenki büdös! Minden eddigi kedvenc ételed, italod (kávé..), parfümöd, arckrémed és igen, életed szerelme, leendő gyermeked apja is az! Hetekig gondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha ez így marad?! Egy „örülök, hogy hazaértél puszi” is egy kínszenvedés volt, ami után jól esett volna hányi egy hatalmasat…de tudatosítani kell, hogy ez egy csoda, ami éppen születik és ez ezzel jár.
Te magad megsemmisülsz és csak egy test vagy, ami életet hoz létre, ezért panaszra semmi ok! Ha panaszkodsz, akkor már most, pár hét alatt kaka Anya vagy, és igen, Veled, csak is Veled van a baj. Mások minden ilyen végig küzdött nap után hálát adnának azért, hogy ők is kis csodát hozhassanak létre. Szóval Neked, aki esetleg küzdelmek nélkül (nem, nem feltétlen azért mert szerencsés vagy (egészséges, életmód, mozgás, mértékletes partyzgatás, ilyen elcsépelt trendiségek) lettél megáldva, szégyellned kell magad, azért mert sajnos nagyon sokan hanyag és „éljünk a mának, kényeztessük lusti kis-nagy-hatalmas testünk” hozzáállással nem sikerül 1-2 hónap alatt a babaprojekt, esetleg évek alatt sem (pedig ők aztán tényleg minden megtettek az ügy érdekében) rosszul érzik magukat a pitiáner kis hisztijeid miatt.
Jaj, és a szoksásos kis tünetek még: hasfájás, görcsök, cicifájás (ami amúgy nem kicsit nehezítette meg az alvást, pedig egész kis kényelmes méretük volt), székrekedés, mindentől is puffadás stb.
Azt hiszem ennyi. Szóval, ha esetleg Neked is vannak pillanataid, amikor nem olvadsz a gyönyörtől, hogy éppen életet gyártasz, ne ijedj meg, nem vagy egyedül, csak ez nem olyan reklámozni való (pedig kellene).
Remélem senkinek sem vetem el a kedvét, mert amúgy mi az a pár hét, és amúgy is jönnek majd a hormonbombák és elfelejted, csak a szép és jó marad. Ezért is kell naplót írni.
Folyt. köv.: 2. trimeszter (ígérem, sokkal lelkesítőbb lesz)
Ha még csak tervezed vagy már élesben vagy, de kellene egy kis segítség:
UPDATE (kb 20,5. hétnél):
Megmozdult! Minden csodálatos.
