A jobb oldali képen körülbelül 90-92 kg lehettem, akkoriban nem nagyon mértem magam. Ez már a „nagy” fogyásom utáni állapot volt (amikor 100 kg felettit mutatott a mérleg 17 évesen).
Gyorsan fogytam nem túl egészséges módon 75 kg-ra, aztán mivel elkövettem (szerintem az összes) klasszikus hibát, gyorsan vissza is jött jó pár kiló. Ezt láthatjátok a jobb oldali képen, jó kis frissen hízott, puha háj mindenhova, a lehető legegészségtelenebb módon. Most már tudom, hogy sikerült, az akkor divatos diétákkal egy klassz inzulinreszisztánciát is összehoznom.
A bal oldalin már újra 75 kg körül voltam.
A két kép között kb 2 év telt el, amikor elkezdtem nem kimondottan diétázni, de odafigyelni arra mit eszem és néha eljártam mozogni is. Közbe jártam az egyetem mellett a különböző táplálkozással, életmóddal kapcsolatos továbbképzésekre, ahol mindig tanultam valami újat, amit kipróbálhattam magamon.
Ilyen egyik első saját projektem volt a „narancsbőr eltüntető” étrend:
Az első 10 napot ráhangolódó, átvezető időszaknak írtam meg, hogy később ne fájjon annyira a hirtelen váltás.
A 90 napot pedig 3 x 30 napra bontottam, mindig kicsit variálva, hogy semmit se vonjak meg magamtól hosszútávon és ne legyen unalmas. Imádok enni, főzni, eljárni és jókat enni-inni, sörözni és hamburgert vacsorázni, szóval nehezen viselem a hosszú, szigorú diétákat, ezért próbálok mindig olyat összeállítani, aminek nem az a vége, hogy 2 hét után betörök a legközelebbi pizzázóba és felzabikálom az egész konyhát .
Kálváriám a mozgással kapcsolatban
Sokan azt mondják, hogy 70% táplálkozás, 30% mozgás, vagy 60-40%, de szerintem ez nagyon egyén függő, és ott van még mellé a pszichológia is. Nálam általában 50-50% , egyik sem működik a másik nélkül. Jó persze, nálam a 0% táplálkozás, sem azt jelenti, hogy ész nélkül mindent és bármennyit, amit éppen megkívánok, mert van savlekötő, meg emésztéssegítő. Szerintem nem élnek így túl sokan, valamilyen szinten biztos, hogy van egy kontroll, már csak anyagi szempontból is. A mozgást már el tudom képzelni, hogy gyakorlatilag 0% , mindenhova autóval menni, egész nap ücsörögni, otthon csak kanapén ülni, ételt is rendelni, hogy a konyhában ácsorgást is ki lehessen kerülni.
Saját tapasztaltból, azért függ össze a kettő, mert ha már elkezdek figyelni az étkezésemre, akkor már nem fogok rendelni, elmegyek bevásárolni, én főzöm az ételem, máris az estéket nem a kanapén töltöm. Ilyen kis apróságok is már megmozdítanak.
Voltak nekem is korszakaim a mozgással kapcsolatban. Annak ellenére, hogy kb 16 éves koromig folyamatosan híztam, ahhoz képest egész aktív voltam. Nem edzeni jártam, de többet mozogtam a mindennapokban, mint a többi 110 kg-s sorstársam. Edzeni csak akkor kezdtem eljárni, amikor lement az első 10 kg és ettől nagyon bátor lettem (na ugye, itt jön be a pszichológia, mert igen is összefügg a táplálkozás a mozgással, már csak fejben is). Kipróbáltam szerintem mindent is, amit csak lehetett a karatétól kezdve az akkor nagyon divatos mindenféle táncokon keresztül a klasszikus konditeremig. Voltam egy-két fitness expón is, ahol ki lehetett próbálni különböző óratípusokat, eszközöket. Ott tetszett meg a kangoo (amit sajnos, azóta már nem használhatok, nagy traumám, mert imádtam), de szerelmes lettem a TRX-be, és ott lett vége a spininggel végleg a kapcsolatunknak, frissítve (2022): újra imádom. Ilyenek ezek az expók, érzelmekben rendkívül gazdag események.
Utána jött egy 3 év tespedés az iskolapadban. Az első évben sikeresen felszaladt 10-15kg, úgy, hogy az étkezésemre továbbra is figyeltem, kb 70%-osan. Nagyrészt dobozoltam, vittem magammal és igyekeztem, nem egész nap a büféből muffinozni. De hát ugye, csak ültem a popimon és tanultam. Hiába gondolkodtam én, jó sokat, az agyam azért annyi energiát nem tud elégetni, mintha heti 3x-4x átmozgatnám az egész testem. Én voltam a béka a fazékba, aminek a vizét lassan melegítik és így nem tűnt fel, hogy megfőztek. Fájt mindenemen, de azt is hamar megszoktam. Elég nagy sokk kellett, hogy észrevegyem magam. Akkor mentem el egy újabb expóra, hogy visszahozza a lendületem, amit sikerült is. Fogtam az akkor már újra 90 kg-s testem, belepréseltem a rendkívül ruganyos edzős cuccomba és lementem a legközelebbi terembe. A TRX mellett szerelmes lettem a funkcionális edzésbe, a gyógymasszőr munkám mellett pedig kipróbáltam a gerinctréninget, jógát, stretchinget. Ezekből gyúrtam össze a saját kis edzéseimet, amit már önállóan, kedvem, időm és időjárás szerint ahányszor csak szabadidőm engedi végzek. Terveim szerint hamarosan Ti is kipróbálhatjátok majd.
A lényeg. Legyél bátor, merj elindulni! Nem baj, ha egy időre eltűnik a lendület, majd visszajön . Elég klisés, de nagyon igaz, hogy találd meg azt a mozgást, amit szeretsz, válogass, mert van miből! Ha nem versenyre készülsz, mindegy mit csinálsz, csak csináld, legyen kikapcsolódás és ne kényszer, csak így lesz hosszútávon is tartható. Ez a táplálkozásra és a mozgásra is érvényes!
Ha étkezéssel, életmóddal kapcsolatos kérdésed van, keress bizalommal.
